BELOVED 6. rész *Silke*

Köszönöm a kommentjeiteket! Megmelengetitek vele a szívem, mikor olvasom, amit írtok... Köszönöm! <3

Jó olvasást!

xxSilke

Louis

- Mi ez az isteni illat? - léptem be a konyhába, ahol Hazz sürgött-forgott egy piros kötényben, amit kis karácsonyfák díszítettek.
- Pulyka a sütőben, köret az asztalon, a bejglik az ablakban, és most csinálom a mézeskalácsot - mondta felém sem pillantva, könyékig cukormázasan, miközben a megpuhult tésztára rajzolt formákat.
Kora reggel óta süt, főz és takarít. Ragyogott a ház, mire kilenckor kimásztam az ágyból, és a fa is ott állt már a nappali közepén. Szerintem csak azért nem díszítette fel amíg aludtam, mert minden évben együtt aggatjuk fel a karácsonyi díszeket, mióta együtt vagyunk. (Ez volt kéttagú kis családunk első igazi hagyománya.)
Fogalmam sem volt, mikor kelhetett, de azóta úgy pörgött, hogy beleszédültem még abba is, ha csak néztem. Két órával ezelőtt is bejöttem a konyhába, hogy segítsek neki, de mivel a kávésbögre helyén kívül semmivel nem voltam tisztában, pár perc elteltével egy puha csókot nyomott a számra, és nemes egyszerűséggel kilökdösött az ajtón.
Nekidőltem az ajtófélfának, és onnan néztem, ahogy az összpontosítástól oldalt kidugott nyelvvel, folyamatosan gyártja a szebbnél szebb sütiket.
- Na, akkor te most leülsz, és nézed, én hogy csinálom - jelentettem ki húsz perc elteltével, mikor enyhén megremegett a keze, és frusztráltan felnyögött az elrontott fenyőfa láttán.
- Meg tudom csinálni egyedül is - morogta, de azért megadóan a kezembe nyomta a habzsákot, és leült a székre, amit kihúztam neki.
- Persze, hogy meg tudod - értettem egyet. - De én is szerettem volna díszíteni - mosolyogtam rá, amit hálásan viszonzott, és egy fáradt sóhajjal hátradőlt a széken.

- Lou, ezek… - kezdte, és hosszasan meredt a végeredményre, ami közel sem volt olyan esztétikus, mint amit ő csinált. És akkor még finoman fogalmaztam.
Eleinte tényleg próbálkoztam, hogy a rénszarvasok agancsai és patái fehérek legyenek, míg a testükön kis pöttyök legyenek szétszórva. Azzal sem volt gond, hogy a karácsonyfákat feldíszítsem, a hóembereket felöltöztessem és az ajándékok masnit kapjanak. Képes lettem volna megcsinálni, ha van hozzá türelmem.
A tizedik forma után azonban már csak hullámvonalakat, spirálokat és nagy pacákat kentem minden egyes üres négyzetcentire, így a végeredmény egy göröngyös, összefüggő, fehér felület lett, minden egyes alakzat tetején.
- Túl sok volt - szusszantottam, és lenyaltam a cukormázat az alkaromról. Hazz csak kuncogott rajtam, aztán a homlokomhoz nyúlt, majd a kezét visszahúzva a szájába dugta az ujját, és lenyalogatta róla a mázat, egyenesen a szemembe nézve.
A farkam megrándult, ahogy az ujjait szopta, lassan, érzékien, és épp felé léptem, hogy szenvedélyesen megcsókoljam, mikor megszólalt a csengő.
Hazz apró sóhajjal húzta ki az ujját az ajkai közül, az ajtó felé indult, és kuncogott, mikor rosszallóan felnyögtem.
- Boldog karácsonyt! - kiabálta egy jókedélyű hang, ír akcentussal, mire én is elindultam az előszoba felé. Gondolatban arról győzködtem magam, hogy ne fojtsam meg a mi drága barátunkat, de mikor az előszobába lépve az a látvány fogadott, hogy a nevető Niall, Harry-vel a karjaiban forog köre-körbe, meglendült a kezem. - Ááú - nézett rám Ni összehúzott szemöldökkel és lekonyul ajkakkal, miközben a tarkóját dörzsölgette. Válaszul csak rávigyorogtam, és átöleltem Hazz derekát, aki mosolyogva figyelt minket oldalról.
- Sziasztok! - fordultam a többiek felé, és segítettem behozni a csomagjaikat.
- Boldog karácsonyt! - mosolygott rám El, és egy puszit nyomott az arcomra. Hirtelen eszembe jutott, ahogy három héttel ezelőtt ugyanitt állunk Harry-vel, és egy ostoba kép miatt veszekszünk, de elhessegettem a gondolatot, és egy pillanatra átkaroltam Eleanort.
- A többiek? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
- Liam nem tudott eljönni, mert a havazás miatt Sophia családjánál rekedtek, Max a bőröndjeinket cipeli fel…
- Zayn pedig a sarkon vár valakit - vágott közbe Ni a szemöldökét húzogatva, idióta vigyorral az arcán.
- Kit? - kérdeztük Harry-vel döbbenten, de csak vállvonogatást kaptunk válaszul.

Harry

- Mondott neked erről valamit? - kérdezte Lou, és a konyhapultnak támasztotta a csípőjét.
- Mondta, hogy találkozgat valakivel, de nem hittem, hogy ilyen komoly az ügy - vallottam be zavartan, miközben a forralt bort öntöttem ki a bögrékbe.
Max már felért, és éppen mindenki berendezkedett az elkövetkező napokra, míg Lou és én megterítettünk az ebédlőben és előkészítettük a fogásokat.
- Zavar? - nyújtott felém egy újabb bögrét, és az arcomat fürkészte.
- Hát… - meredtem a fazékra. - Nem az zavar, hogy van valakije, hanem hogy nekem nem szólt róla. Elvégre, legjobb barátok vagyunk már gyerekkorunk óta, vagy mi. Mégsem mondott nekem erről semmit - ráncoltam a szemöldököm, és a felszeletelt citromkarikákat a poharakba szórtam. - Pedig ha idehozza hozzánk több napra, akkor nem csak egy futó kaland - gondolkodtam hangosan. - És szerinted Niall mit érezhet? - kaptam fel a fejem rémülten, ahogy eszembe jutott, hogy szőke barátunknak mekkora fájdalmat okozhat majd együtt látnia valakivel a volt szerelmét. - Ő még nem volt senkivel a szakítás óta, Zayn viszont…
- Hazz - fogta Louis két tenyere közé az arcom. - Nyugodj meg. Zayn nem hozná ide azt a srácot, ha úgy gondolná, hogy az feszültséget generálhat. Ők ketten pedig barátokként váltak el egymástól. Gondolj csak bele, az előszobában Ni mosolya teljesen őszinte volt - mutatott rá, mire megkönnyebbülten sóhajtottam egy aprót.
- Igazad van - bólintottam, és hálás csókot nyomtam a a szájára. - De várj… Honnan tudod, hogy fiút hoz? - távolodtam el tőle, és homlokráncolva néztem a szemébe. Láttam rajta, hogy magában mérlegel, elmondhatja-e vagy sem, de aztán megadta magát.
- Nemrég… - kezdett bele pár másodperc hallgatás után, de egy hangos kiáltás félbeszakította:
- Megjöttüüünk! - Zayn hangjára elöntött a boldogság, és úgy fordultam ki Lou karjai közül, mintha csak ágyúból lőttek volna ki.
- Zaynieeee - sipítottam magas hangon, és nevetve a nyakába ugrottam, ezzel kibillentve az egyensúlyából. A lendülettől hanyatt vágódott, és fájdalmasan nyögdécselt, miközben én az arcát fürkésztem. - Jól nézel ki - vigyorogtam rá, és lassan lekászálódtam róla.
- Te viszont híztál - morogta, miközben ülő helyzetbe tornázta magát.
- Naaaaaaa! - szóltam rá tettetett sértettséggel, de nem bírtam megállni, hogy újra el ne vigyorodjak. - Hiányoztál - öleltem magamhoz, miután végre sikerült felállnia.
- Te is, haver - lapogatta meg a vállam.
- Hormonok - hallottam meg Louis hangját, mire elengedtem Zaynt, és kérdőn felé fordultam, de ő nem is hozzám beszélt. - Mostanában vannak ilyen kitörései, de az orvosunk szerint ez teljesen normális - magyarázta, miközben pakisztáni barátunkhoz sétált. - Örülök, hogy látlak. - Közben kezet fogtak, összeérintették a vállukat, és meglapogatták egymás hátát. - Ó! Te pedig… - hagyta félbe Lou a mondatot, miközben elnézett Zayn mellett. Követtem a tekintetét, és a tekintetem egy kék szempárral találkozott.
- Luke. Luke Hemmings - lépett előre, és a kezét nyújtotta. Eközben Zayn úgy helyezkedett, hogy mindhármunkat láthassa, és félmosollyal az arcán nézett a szőke srácra.
- Luke, ők itt Louis és Harry. Srácok, ő itt Luke, a barátom - nézett ránk, és megnyomta az utolsó szót.
- Louis Tomlinson - nyújtott kezet Lou, miközben feltűnően végigmérte a jövevényt.
- Örülök, hogy megismerhetem - mondta a srác mosolyogva, de mikor válaszként egy fájdalmas nyögést kapott, egy századmásodperc alatt olyan fehér lett, mint a fal.
- Ne magázz! Úristen, mindent, csak ezt ne! - szenvedett Boo drámaian, mire felkuncogtam a háta mögött. Idióta!
Szegény srác amúgy is teljesen be van tojva, ő meg még rá is tesz egy lapáttal.
- Jól van, menj arrébb - lökdöstem el, és kézfogásra nyújtottam a kezem. - Harry vagyok - mosolyogtam fel a szőke srácra bíztatóan.
- Heló! - nyögte, és én nem bírtam visszafogni egy újabb kuncogást. A tenyere olyan nyirkos volt, hogy halkan cuppant, mikor elvált az enyémtől. Lesütötte a szemét, és a szájában lévő ajakpiercinget kezdte piszkálni a fogaival, mire Zayn mellé lépett, és átkarolta.
- Ne csináljátok már! - szólt ránk mérgesnek szánt hangon, de a szája sarkában megbújó mosoly elárulta, mennyire jól szórakozik.
- Jójó, bocsi - mondtam vigyorogva.
- Legalább megpróbálhatnád úgy mondani, mint aki tényleg sajnálja!
- Hááát persze - forgattam meg a szemem, aztán hátat fordítottam nekik és dúdolva indultam el a konyha felé. - Vacsoraaaa! - kiabáltam, és eltűntem az ajtó mögött.

Vacsora után mindannyian a nappaliban gyűltünk össze, hogy sztorizgatással üssük el az időt, amíg leülepszik kicsit a sok fogás, amit készítettem. Utána jött a borozgatás és az ajándékbontás, ami miatt aggódtam egy kicsit, mert nem számítottunk Luke-ra, így nem is vettünk neki ajándékot. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, amiért neki nincs semmi a fa alatt, de mikor félrehívtam Zaynt, és elmondtam ezt neki, ő csak elmosolyodott, átkarolta a vállam, és azt mondta, hogy ne aggódjak ennyit, aztán visszavezetett a többiekhez.
Hát nem nyugtatott meg túlságosan.
Ahogy a fotel karfáján ültem, egyszer csak azt vettem észre, hogy Luke sokszor pillantgat felém lopva, és néha rajtam is felejti a tekintetét. Először furcsának találtam a dolgot, elvégre miért méreget, ha ott ül mellette a pasija?! De aztán rájöttem, hogy csak feszeng. A kanapé szélén ült, csendben figyelve a körülötte zajló eseményeket, és ahogy egyre tovább néztem őt, rájöttem, hogy azért nézett engem, mert én voltam egy egyetlen rajta kívül, aki nem kapcsolódott be a beszélgetésbe.
Én csak élveztem a családias hangulatot, a vidám cseverészés hangját, a felhangzó nevetés vidámságát, és hogy együtt lehetünk.
- Az a kölyök folyton téged néz - morogta mögülem a szeretett hang, mire féloldalasan Lou felé fordultam. Összeráncolt szemöldökkel, ellenségesen méregette szegény srácot, aki emiatt már felénk sem mert pillantani.
Kuncogtam, miközben leereszkedtem a karfáról, bele Lou ölébe, és rögtön megéreztem a körém fonódó, erős karokat. Beledőltem a meleg ölelésbe, és a nyakába suttogtam.
- Csak magányos. Zayn nem foglalkozik vele, de szerintem amúgy észre sem vette, hogy Luke nem tudott feloldódni. Néha ugyan megpróbálják bevonni a beszélgetésbe, de nem tud sokáig benne lenni, mert a többiek elkanyarodnak a témától, és nem tud hozzászólni. Pont azon gondolkoztam, hogy kihívom a konyhába, hátha egy kicsit jobban megismerhetem. Elvégre a nevén és a korán kívül semmit nem tudunk! - méltatlankodtam. Lou megadó sóhajjal engedett el, azonban mikor hátat fordítottam neki és már épp indulni készültem, visszahúzott a kezemnél fogva, és egy lágy csókot nyomott a kézfejemre, miközben egyenesen a szemembe nézett. A zafírkék szemek ellágyulva néztek, és ettől a pillantástól az én szívem ugyanúgy kihagyott egy dobbanást, mint a kapcsolatunk legelején.
Lehajoltam hozzá, az egyik kezemmel a combjára támaszkodtam miközben a másikat az arcára simítottam, és egy lassú csókot kezdeményeztem, amit szerelmesen viszonzott. A pulzusom megemelkedett, az arcomat elöntötte a forróság, és egyszerűen csak kicsúszott a számon:
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! - mondta féloldalas mosollyal az arcán, és egy újabb csókért hajolt felém.
- Hékás! - Niall hangos kiáltására felé fordultunk. - Legyetek tekintettel szegény szingli barátotokra is! - dorgált minket, utána az Eleanor-Max páros felé is megrázta az ujját. - Hát milyen bánásmód ez? - zsörtölődött. - Mindenhol szerelmespárok, de a forralt bor bezzeg sehol! - Felnevettem, ahogy ezt mondta, az arcán az egyik legfurább fintorral, amit valaha láttam.
- Jójó, megyek már! - pattantam fel Lou öléből (fogalmam sincs, hogy mikor kerültem megint oda…), és megindultam a konyha felé. - Luke, segítenél? - fordultam a fiú felé, és mosolyogva figyeltem, ahogy lassan bólint, feltápászkodik és utánam indul.
- Mit segítsek? - kérdezte, miközben felültem a konyhapultra.
- Csüccsenj le valahova - intettem a bárszékek felé, mire összeráncolta a szemöldökét, és értetlenül nézett rám, de azért tette, amire kértem. - Szeretnélek megismerni egy kicsit, és ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, hogy kettesben lehessünk - mondtam ki egyenesen.
- Öhm, oké - nyökögte zavartan. Egy pillanatig azon gondolkoztam, hogy mit kérdezzek ezután, de a szavak már ki is csúsztak a számon:
- Hogy jöttetek össze Zaynnel? - érdeklődtem, és enyhén félrebiccentett fejjel néztem rá, miközben megtámaszkodtam a két oldalamon, és beljebb csúsztam a márványlapon.
- Egy fotózáson találkoztunk.
- Fotózáson? Modell vagy? - Meglepett, hogy még sosem hallottam róla, mert szinte mindenkit ismerek legalább hallásból, és egy Luke-hoz hasonló srác amúgy is népszerű lenne.
- Ó, nem - mosolygott zavartan. - Egy bandában játszom, és az új albumunkhoz csináltunk képeket. A fotózáson találkoztunk, mert pont egy magazinhoz csináltak róla képeket, mielőtt odaértünk.
- És csak úgy odament hozzád? - kérdeztem, és a szemöldököm a homlokomra szaladt.
- Nem - mondta, és beharapta az alsó ajkát. - A barátaim észrevették, hogy nem tudom levenni róla a szemem, és… hát, tulajdonképpen odalökdöstek hozzá - nevetett kínosan, mire én is felkuncogtam.
Emlékszem milyen volt, mikor először láttam Zaynt fotózáson. Ahogy őt néztem, rájöttem, hogy a való életben csak egy kis részét mutatja meg annak a vonzerőnek, ami valójában benne lakozik. Nem tudtam róla levenni a szemem, ahogy félmeztelenül pózol, miközben az egész testén vízcseppek csillognak, mert éppen egy medencéből mászik ki egy magazin júliusi címlapfotójához.
Még újonc voltam, mikor ő már a ranglétra közepéig küzdötte magát, mégis felfigyelt rám, és a szárnyai alá vett. Ezzel kezdődött a kapcsolatunk, bár eleinte nem tisztáztuk, hogy szeretők, vagy inkább barátok vagyunk-e. Végül barátok lettünk, amit sosem bántam meg egy pillanatra sem.
- Melyik bandában játszol?
- A Five Seconds of Summers-ben. Egy ausztráliai pop-rock banda vagyunk.... - És ezután be nem állt a szája. Mesélt a bandatagokról, az eredményeikről, a számaikról, mindenről, ami velük történt, ettől pedig kellően fesztelen lett ahhoz, hogy végül magáról beszéljen. Kérdéseket tettünk fel egymásnak, amire a másikunk őszintén válaszolt. A Luke, akit megismertem, egy vicces, okos, vajszívű srác, aki fülig bele van zúgva Zaynbe, és ezt esze ágában sincs titkolni.
- Igazából még nem mondtam ki nyíltan, hogy biszex vagyok, de nem titkolom. Két másik bandatársam is bi, és a képeinkkel folyamatosan adagoljuk a rajongóknak, hogy a férfi nemhez is vonzódunk - magyarázta, aztán mutatott is pár ilyen képet a neten.
Miután meséltünk magunkról, teljesen más irányba tereltük a beszélgetést, és éppen David Beckham fenekéről beszéltünk, mikor Lou belépett a konyhába.
- Persze, kerek meg minden, de nekem csak az övé kell - mutattam Lou felé, aki erre elvigyorodott, és hozzám riszált.
- Ennek örülök - nyomott egy csókot a számra, aztán elvált tőlem, féloldalasan mellém lépett, és átkarolta a derekam.
- Hiányoztam? - kérdeztem kuncogva, mikor a vállamra hajtotta a homlokát, és hozzám simult.
- Persze, hogy hiányoztál - jelentette ki, és belecsókolt a nyakamba. - Már legalább egy órája kijöttetek. Niall becsiccsentett, úgyhogy bealudt a kanapén, Eleanor és Max is kidőltek, mert két napon keresztül alig aludtak, ha érted, mire gondolok - kacsintott rám játékosan. - Zaynnel pedig hiányoltunk titeket, úgyhogy percekig azon kattogtunk, vajon mit műveltek ennyi ideig. Arra gondoltunk, mi négyen még beszélgethetnénk, hogy én is jobban megismerhessem Luke-ot - mondta, bár a hangjában inkább kérdés volt.
- Összeszedek még egy kis mézeskalácsot, és mehetünk - mondtam, mire kaptam egy csókot a számra, aztán Lou ki is sazzézott a helyiségből. Bugyuta mosollyal az arcomon pattantam le a pultról, hogy elővegyem a sütis dobozt.
- Mióta vagytok együtt? - Megrezzentem Luke hangjára, de már reflexből válaszoltam:
- Hét éve.
- Azta. - A hangja döbbent volt, amin jót mosolyogtam magamban. - Úgy viselkedtek, mint a bátyámék, mikor friss házasok voltak.
- Pedig már négy éve házasok vagyunk. Ezt nem épp nevezhetjük frissnek. - Ahogy ránéztem, nem bírtam visszatartani a nevetést a reakciója láttán. Ezt az arckifejezést biztos, hogy tükör előtt szokta gyakorolni! - Jaj, ne vágj már ilyen meglepett képet! Zayn nem mondott neked semmit?
- Csak ma reggel kérdezte meg, hogy el tudnék-e jönni hozzátok pár napra. Annyit mondott, hogy ti vagytok a családja, úgyhogy szeretné, ha megismernénk egymást. Belementem, és egy óra múlva már a repülőn ültem, miután kiharcoltam a szüleimnél, hogy karácsony másnapján elengedjenek a családi házból, de emiatt nem tudott mesélni rólatok - magyarázta.
- Hát akkor menjünk, ne várakoztassuk őket tovább! - nyomtam egy megpakolt tálat a kezébe, átkaroltam a vállát, és még gyorsan megkaparintottam egy üveg bort, mielőtt elindultam vele a nappali felé.




.